A fehérnemű hódítása 19. és 20. században!

A fehérnemű hódítása 19. és 20. században!

Hódít mindenki körében a korábban szégyenletesnek minősített fehérnemű. A szexi harisnyakötő, a kislányos baby doll, a nádszál karcsú derekat sejtető fűző és a kebleket kiemelő melltartó ma már a legtöbb női komód mélyén megtalálható. Hódít a különleges és egyedi fehérneműk piaca is. Társadalmi beállítottságunk egyenesen elvárja, hogy a hölgyek ruhatárában máltó szerepet töltsenek be az ízléses, vagy éppen szexi fehérnemű darabok. Korunkban a hölgyek szinte minden nap találkoznak olyan hirdetésekkel és reklámokkal, melyekben a fehérneműk világa csábítja a hölgyeket újabb és újabb darabok beszerzésére. Bár a fehérnemű nem látszódik a ruha alatt, de mégis olyan a hölgyeknek, mintha jótékonyan egy második bőrt viselnének az igazi felett. Mert az igazán igényes és jó fehérnemű olyan csodákra képes, hogy még a leghisztisebb hölgyek is kezesbárányá vállnak egy magabiztosságot adó fehérnemű viselése során. Egy jó szabású, a ruhával harmonizáló, finom anyagú fehérneműben másképp indul az ember napja. Napjainkra azonban a fehérneműpiac palettája terjedelmessé vált: a kínai piactól a legegyszerűbb butikokon át a méregdrága márkás szalonokig rengeteg helyen válogathatunk. A szempont azonban mindig ugyanaz legyen: olyan fehérneműket válasszunk, amelyek anyagukban, minőségükben, méretükben, színükben és formájukban is az egyéniségünket tükrözik!

A fehérneműk világa mindig aszerint formálódott, hogy éppen milyen évszámot írtak a naptárban. Az 1830-as években a teltkarcsú, fehérbőrű, angyali megjelenésű hölgyek voltak a női ideállok. A kor fehérnemű divatjának megfelelően a nők halcsontos vászonfűzőkkel un. Mieder-rel karcsúsították derekukat, mellüket. Csípőjüket pedig az alsóruhájukba épített tömésekkel hangsúlyozták. Alsóruhájuk többrétegű, fehér hímzéssel díszített len vagy pamutanyagokból készült: hosszú ingből és egy térd alatt összefogott, elöl-hátul nyitott, buggyos nadrágból állt. Ezekre került a fűző, az alsószoknya, a megkötős pamutharisnya, és végül a ruha. Kész ceremónia volt abban az időben, mire a nők az fehérnemű felvételétől eljutottak oda, hogy szalonképesen nézzenek ki. Bezzeg ma ha siettünk csak felkapjuk a fehérneműt , és valami ruhát aztán már lehet is futni tovább.

Az 1900-as években az új művészeti stílus, a szecesszió a nőideált és a fehérneműket is átalakította. A fehérneműgyártók is követték a kor ideálját. A divatos nő tartása S-vonalúvá vált, mellét és hátsófelét igyekezett minél jobban kihangsúlyozni. Az alsószoknyát már kevésbé ráncolták, a csípőtől egyenletesen, harang alakban bővült. A töméseket elhagyták, így a ruha vonala természetesebbé vált. Nemcsak vászonból, hanem színes selyemből is készültek alsószoknyák. A testtartást továbbra is a fűző hangsúlyozta, ám fazonja változott: hosszabb lett, a derekat és a csípőt erőteljesen elszorította és a melleket szabadon hagyta. Megjelent a melltartó, amely a fűző és a fűzővédő kombinációjából állt. Eleinte csupán elfedte a melleket, később már formált és alátámasztott. Az idő múlásával, alig tíz évvel később újabb fehérnemű forradalom alakult ki. Ebben az időszakban egyre inkább kezdett kimenni a fehérnemű divatból a fűzű viselete. Az ideális nőideál a természetes vonalú, nyúlánk testalkatú hölgy volt. Ezt a divatot próbálta követni a fehérneműgyártás is. Bár a fűzők kezdtek háttérbe szorulni, a fűzők kezdtek egyre kevesebb merevítőt tartalmazni, hogy minél kényelmesebb viseletű legyen ez a fehérnemű. Egyre népszerűbbé vált az un. Kombidressz nevezetű fehérneműk használata.
Az 1920-as években a hölgyek rövidre vágatták hajukat, s fülig érő bubifrizurát kezdtek hordani. Az egyenes vonalú vagy alig karcsúsított ruhák alá vékony pántos alsóing és alul gombolt ingnadrág került fehérnemű gyanánt. Divatossá vált az apró mintákkal hímzett, pasztellszínű fehérneműk viselete melyek vékony batisztból vagy selyemből készültek. A harisnya alapanyaga ekkor már finom selyem vagy műselyem volt. A nők tornázni és koplalni kezdtek, divat lett a kislányos, ártatlan megjelenés. Ez megváltoztatta ismét a fehérnemű viselési szokásokat. Divatba jött újra a fűző, vagy az olyan melltartók hordása, amelyek a nemkívánatos domborulatokat eltüntette, leszorította. 

1930-as években ismét a nőies idomok kezdtek hódítani. Így újra változott és formálódott a fehérnemű is, hogy kövesse az új trendet. A fehérneműk közül a pántszerű melltartót felváltotta a két különálló kosárból szabott szexi fehérnemű modell. 1935-től négyféle kosarú (A,B,C,D) melltartó létezett a fehérneműboltok termékpalettáján. Az alsószoknyából és az alsóingből létrejött az ingszoknya, illetve ennek rövidebb változata, a kombiné. A fűzőkészítőknél megjelentek a minden irányban nyúló anyagú fehérneműk. Újdonság számba ment a teljesen gumírozott, „roll-on” csípőszorító. A vászon helyét átvette a hímzett műselyem használata a fehérneműiparban is. Hazánkban a fehérneműkön elterjedt a magyaros hímzésminta megjelenítése. Ebben az időszakban megjelent a habselyem is a fehérnemű viseletben.

A zűrős 1940-es években a nagyfokú anyaghiány miatt a fehérneműk világa vakvágányra siklott. Mivel a hölgyek nem tudtak hozzájutni a minőségi anyagokból készült fehérneműkhöz házilag kezdetek el készíteni horgolt és kötött fehérneműket. 
A negyvenes évek szenzációja azonban kétségkívül egy amerikai találmány: a nejlonharisnya volt. Tartósabb és szebb volt a korábban viselt műselyem- illetve selyemharisnyánál. Ez a találmány egy újabb lökést adott a fehérnemű iparnak. A hölgyek fehérnemű ruhatárának elengedhetetlen kelléke volt a nejlonharisnya.
A háborús évek után az 1950-es években előtérbe kerültek a teltkarcsú hölgyek. Ismét hódított a fehérnemű iparban derekat elszorító, a melleket hangsúlyozó fűzők, illetve megjelentek az önálló derékszorítók. A dús kebleket kúpos kosarú melltartó emelték ki, amelyet merev, drótmerevítőkkel támasztottak alá. A bő szoknya divatjának köszönhetően újra fontos szerepet kapott a rövid, fodros alsószoknya, amely keményített vászonból, nejlontüllből vagy habszivacsból készült. A szintetikus szálakból készült fehérnemű gyorsan népszerű lett, mert olcsó volt és könnyen kezelhető.