A fehérnemű felvirágzása. 1. rész

A fehérnemű szó lényegénél fogva a nőiséget jelenti, egyszerre sugározva izgalmat, érzékiséget, finomságot, hiszen ma már szexis és divatos ruhadarabokra gondolunk, ha meghalljuk a fehérnemű szót. A “fehérnemű” szó a francia linge-ből jön, ami lenvásznat jelent. A fehérnemű közé tartozik minden olyan finom, elegáns s gyakran csábító ruhadarab, mely csipkéből, selyemből, sifonból vagy akár műszálból készül. A fehérnemű az elmúlt száz esztendőben élte virágkorát, s megannyi változáson, átalakuláson ment át. A második világháború korában a fehérnemű kialakítására nem fektetettek nagy hangsúlyt. Erre az időszakra az egyszerű formák, erős és jellegzetes vonalak voltak jellemzőek. A hölgyek ezekben a vészterhes időkben nem igazán a divattal voltak elfoglalva. Nem csak a fehérneműket, de a női ruházatokat is az egyszerűség jellemezte. Ebben az időben kezdetett tért hódítani a nadrágviselet, mely egy új fehérneműtípust hozott létre, ez pedig a csípőszorítós alsónadrág volt. A második világháború végén kezdett divatba jönni a házilag előállított kötött és horgolt fehérneműk, hiszen a háború miatt kialakult anyaghiány megviselte a fehérnemű ipart is. A 1940-es évek viszont nem csak a második világháború miatt lettek híresek, hanem azért is, mert ezekben az időkben kifejlesztésre került egy amerikai találmány a nejlonharisnya. Minden szempontból verte addigi fehérnemű társait: Tartósabb és szebb volt a korábban viselt műselyem- illetve selyemharisnyánál. A nagy szakítószilárdsággal és kopásállósággal büszkélkedő nejlonanyag első ipari felhasználása a nejlonharisnya lett, amelyből már az első évben is 64 millió pár kelt el. Ez a szám a II. világháború után több milliárdra duzzadt. Miután elvonultak a háború vészterhes felhői, a világ is változott a női ideál szemlélettel kapcsolatban. Az 1950-es években a teltkarcsú nőideál ismét hódító körútra indult. Olyan fehérnemű darabok lettek ismét divatosak-az újak mellett- melyeket korábban már hordtak a hölgyek. Visszatért a derekat elszorító, a melleket hangsúlyozó fűző, illetve megjelent az önálló derékszorító. A dús kebleket kúpos kosarú melltartó takarták, amelyet merev, drótmerevítőkkel támasztottak alá. A bő szoknya divatjának köszönhetően újra fontos szerepet kapott a rövid, fodros alsószoknya, amely keményített vászonból, nejlontüllből vagy habszivacsból készült. A szintetikus szálakból készült fehérnemű gyorsan népszerű lett, mert olcsó és könnyen kezelhető.

Az évek múlásával egyre több új és újabb fehérnemű típus jelent meg és ezek a fehérneműk kezdtek egyre szexisebb külsőt ölteni. Tért kezdett hódítani az un. Baby-doll. Ez a szexi fehérnemű egy film címéről kapta a nevét. A film plakátján a női főszereplő egy lenge, rövid, kislányos hálóingben volt lefényképezve, amint a kiságyában fekszik. Így született meg a baby-doll nevű fehérnemű. Ez a fehérnemű nem csak az akkori kor női szépség ideáljainak volt a kedvenc viselete, hanem a hölgyek között is nagy sikernek örvendett.

Az 1960-as években nagy fordulat állt be a női szépség ideális típusának megítélésében. Divatos lett a vékony láb, keskeny csípő és a kis mell. Ez a változás a fehérnemű ipart is átváltoztatta, hogy igazodjon az újabb trendhez. A hölgyek szoknyái egész rövidek lettek, olykor alig combközépig értek. A műszálas fehérnemű változatlanul virágkorát élte. Piacra került egy új, elasztikus hurkolt anyag: a stretch. Mivel több fajta színben is tudták gyártani, hamar közkedvelté vált a hölgyek körében. A fehérneműk színei is kezdtek megváltozni, előtérbe kerültek a színes, vidám hangulatos alsóneműk viselése. Ebben az időszakban kezdet tért hódítani a fekete színű erotikus és szexi fehérnemű. A kor sajátossága volt, hogy a feminista mozgalmak képviselői közellenségként kezelték a melltartót. Nők ezrei égették meg melltartóikat ebben az időszakban, hasonló módon, mint a boszorkányüldözés áldoztait.